A hektikus és gyorsan változó világunkban nemcsak az egyének, hanem a vállalatok gyors alkalmazkodása is elengedhetetlen, ugyanakkor az ellátási láncok kapcsolatrendszerében mindig is a (nem túl rugalmas) szerződések jelentették a biztos pontot. Talán különösen igaz ez a szolgáltatási szerződésekre, ahol nem egy műszakilag precízen körbeírt, kézzelfogható anyagot, terméket kell leszállítani, hanem egy kevésbé megfogható informatikai, HR, marketing, stb. szolgáltatást. Mit jelenthet ezen szolgáltatások beszerzésénél az agilis üzemmód, amit több multi vállalat már az egész cégkulturájában látni szeretne? Más típusú szerződések kellenek-e, és ha igen, akkor mennyiben mások? Vajon mit gondol erről egy külsős szaktanácsadó, egy vezető jogtanácsosként már sokat látott kolléga és egy szolgáltatói oldali tapasztalt vezető? Ebben a plenáris blokkban is a lehetséges válaszokat keressük.